Vajda Lajos és Vajda Júlia kiállítása nyílik, 2015 augusztus 27-én, csütörtökön este 8 órakor az Erdész Galériában, Szentendrén. (Bercsényi utca 4. szám alatt, a Fő tér közelében, a Dunára lefutó kis utcában.) A kiállítás hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között látogatható.
Vajda Lajos (1908-1941) 33 éves korában halt meg. Rövid alkotói pályafutása alatt a magyar képzőművészetben egyedülálló módon minden alkotó periódusában zseniális műveket alkotott.
A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Csók István növendéke volt. Mesterei eltávolítása után Kassák Munka Körével került kapcsolatba majd négy éves párizsi tartózkodás után megalkotta a magyar avantgárd talán legfontosabb műveit. A harmincas évek közepén – a Korniss Dezsővel folytatott közös népművészeti gyűjtőmunkájuk nyomán – létre kívánták hozni a képzőművészetben azt, amit Bartók és Kodály a zenében, jelesül a magyar népművészeti elemekből építkezve egy szintetizáló – ám korszerű, az egész világ művészetében érvényes stílust. Vajda szenvedélyesen, önmagát kizsákmányolva, ma már felfoghatatlan szegénységben dolgozott. A népművészettel való feltöltődés után következett maszkos periódusa, s ezzel párhuzamosan kollázsai gazdagították remekművei sorát.
Alkotó életének utolsó 3 évében (1938-1941) alkotta legfontosabb, nagyméretű szénrajzait, a stílussal és festésmóddal megelőzve az amerikai absztrakt expresszionizmus azóta agyonsztárolt alkotóit.
Vajda Lajos szellemi öröksége napjainkig is minden művészgenerációt inspirál.
A kiállításon az utolsó periódusának ritkán látható szénrajzaiból mutatunk be főműveket.
Vajda Júlia (1913-1982), aki már a harmincas évek közepén maga is művésznövendék volt, 1935-ben találkozott, akkor még Richter Júliaként Vajda Lajossal, majd a felesége lett. Az OMIKE menzáján kialakult baráti kör – Bálint Endre, Korniss Dezső, Szántó Piroska, Barta Éva és még sokan mások – egy életen át összetartott, szolidáris volt egymással.
Vajda Júlia egész életében férje szellemi örökségéért, művészetének el- és megismeréséért harcolt, gyakran saját életét, saját karrierjét is ennek a célnak alárendelve. Ugyanakkor festészetében férjétől, Vajda Lajostól eltérő utakon járva, saját stílust alakított ki, ami több fontos, nagyformátumú és a huszadik század második felének minden fontos irányzatát lefedő, gyakran megelőző korszakra tagolódik.
A kiállításon konstruktív periódusának műveiből válogattunk, (lírai konstruktív és expresszív műveit korábban bemutattuk Párizsban és Washington DC-ben) de egy-egy művel most is reprezentáljuk az Európai Iskolához illetve Vajda műveihez való kapcsolódását.
Vajda Júlia egy művészközösség, művészcsalád tagjaként a Rottenbillerben élte le az életét (a Rottenbiller utca 1. számú házban, második férjével a szobrász Jakovits Józseffel és sógorával, a festő Bálint Endrével „közös háztartásban”). Ez a lakás évtizedeken át a kitaszított művészek, filozófusok egyik szellemi központja volt, ahol szinte napi rendszerességgel filozófiai, művészetelméleti beszélgetéseket és vitákat tartottak. Rendszeres résztvevői voltak Mándy Stefánia, Tábor Béla, Szabó Lajos, Hamvas Béla, Mészöly Miklós, Kotányi Attila és az akkori fiatal, ma már a legidősebb nemzedékhez tartozók, és még nagyon sokan mások, akik a huszadik század nagy magyar művészei, gondolkodói voltak illetve azok lettek.
Erről rövidesen egy átfogó tanulmánykötet jelenik meg, feltárva ennek a sokakra ható sajátos művészközösség életét, törekvéseit és hatásait.