„Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.”(Petőfi Sándor)

A Telepi Óvodába is beköszöntött az ősz.  Az erdők lakói neki láttak az őszi munkáknak, így nagy volt a sürgés-forgás a kis Mackóknál is.

Október első hetében ünnepelték az Állatok Világnapját, ahol sokszínű tapasztalatokat szerezhettek az állatokról, így például: állatmozgásokat, állathangokat utánoztak, állatos dalos játékokat játszottak, kedvenc plüss-állatom kiállítást rendeztek, megismerkedtek az állatokkal kapcsolatos személyes higiéniai szokásokkal stb.

A szülők aktív közreműködésének köszönhetően a gyermekek közelről ismerkedhettek papagájokkal, fürjekkel, kutyusokkal, ami nagymértékben segítette kitűzött célok eredményes megvalósulását.

Az óvoda alapítványának jóvoltából különleges állatokkal is barátkozhattak.(például: rókával, görénnyel, patkánnyal stb.) /Szilvi óvó néni/

A Zene Világnapján is varázslatos nap várt rájuk. Reggel egy-egy „dió-kasztanyetta várta őket, amiket boldogan próbálgattak. Reggeli után Zámbó apuka állt az ajtóban, gitárral a kezében. (Ugyan úgy izgult, mint a Kis Mackók.) A varázslat akkor folytatódott, amikor meghallgathatták a kedvenc dalaikat. A gitár és a kasztanyetták már kész zenekart alkottak. Az ifjú zenészek ütemesen kisérték a gitárszót, és boldogan énekeltek a vendégségbe jött Katicákkal együtt. A táncos lábú gyerekek, hamarosan táncra perdültek a többiek érdeklődve válogattak a kották között és megszólaltak, az általuk választott dallamok. A Katica csoportban már Tolonics István  bácsi rock dallamaira folytatódott a mulatság.

A nap folyamán a Kis Mackók játék közben is önfeledten énekelték kedvenc dalaikat, másnap mondták, hogy CD-t szeretnének hallgatni, mert nagyon élvezték a tegnapi varázslatokat. /Marika óvó néni/

A Katicák háza táján is nagy volt a nyüzsgés, mackót akartak vizsgálni, így hát

elmentek a veresegyházi Medveotthonba. Út közben a kis Katicák nagy izgalommal nézelődtek a busz ablakából. Mikor megérkeztek négy álmos mackó sietett feléjük, mézet szimatolva. Igaz a Katica nem gyűjt mézet, de az ovis Katicák mégis gyűjtöttek a Katica anyukáktól és így mindenki etethette az éhes mackókat. Utána megnézték Mukit, az ormányos medvét, a kis görényt, és a félelmetes, mérges aligátor teknősöket. Farkasokat megszégyenítve üvöltöttek a kis farkasokkal, amire ők válaszoltak. Aztán jött a nap fénypontja, farkassá avatták őket a farkasok ketrecében. Mielőtt elindultak haza a Mikulás rénszarvasainak elmondták kívánságainkat. Hogy ne érjen véget itt az állatokkal való ismerkedés, a héten még elmentek az ovival szembe lévő kiserdőhöz. A réten szaladgáltak a lábuk alatt a mezei pockok, körülöttük repkedtek és károgtak a varjak, pókok ereszkedtek alá fonáljaikon. Nagyon izgalmas volt a fák ágai között bujkálni, a szénaboglyákra felmászni és futóversenyt rendezni a réten. A végén egy szénaboglya körül összekapaszkodva énekeltek és csendes, erdő,állat és rét szerető bulit tartottak. Az állatos hetek után izgalommal várják a „ Tök jó hetet! „ /Teca óvó néni/

A Cicák se tétlenkedtek ez idő alatt elsőként vehették birtokba a Kálvárián létrehozott játszótér gyönyörű mászókáit, hintáit.  A szitáló eső ellenére reggeli után fürgén szedték a lábukat, hogy le ne késsék a szalagvágást. Azt hiszem ilyen gyorsan még nem számláltak gyerekek dombra felvezető lépcsőfokokat. Felérve, kis városunk látképe ejtette rabul őket. Betájolták az óvodánk irányát, aztán átvágtak a kis utakon, majd a hangok irányában felfedezték az új játszóteret. A kedves fogadtatás után Bors Laura és Tomka Mátyás segítségével vágta át Rogán László polgármester úr a nemzeti színű szalagot. A gyerekek öröme határtalan volt. Boldogan hintáztak, mászókáztak, elbújtak az „odúban” és közben, ha megéheztek, megszomjaztak a „Terülj, terülj asztalkám”- nál találtak kedvükre való finomságot. Miközben a gyerekek boldogan játszottak, Nelli néni szemügyre vette jobban a játszótér oszlopait díszítő elemeket. A faragott szőlőlevelek, madárfiókák, holló, szőlőfürtök a mászó zsinegen, nem mindennapi látványt nyújtanak az ide látogatóknak. Mindenkinek ajánljuk, látogassák meg ezt a csodálatos helyet.

 Úton hazafelé arról beszélgettek, hogy ez lesz a titkos játszóterük. Igaz, kicsit messze van az óvodától, de az élmény, amiben részesül az ember, megdobogtatja mindenki szívét.

/Nelli óvó néni/

 Itt az ősz és a zöldségek betakarításának az ideje. A Zsiráfok elhatározták, hogy nem csak a zöldségek beszerzésében vesznek részt, hanem azokból finom levest is főznek. Igazi, vitamindús zöldséglevest.

 Így, hát megvásárolták a sárgarépát, zellert, karalábét, fehérrépát, vöröshagymát, burgonyát, paprikát, petrezselymet. Aztán a szorgos kis kezecskék tisztítottak, mostak, daraboltak   (persze a nagy munka közben kóstolgatták, ropogtatták a friss zöldségeket), majd az egészet beletették egy nagy-nagy fazékba, vízzel felöntötték, sóval ízesítették és már vitték is a konyhás néniknek, akik megfőzték a levesüket. Miközben a kis Zsiráfok az udvaron játszottak az egész óvodát átjárta a Zsiráf-leves illata, mindenki tudhatta, hogy nagy munka van náluk!

Következett az ebéd...

Minden szó helyett egy kis statisztika : aznap 24 kis Zsiráf jött oviba. A megkérdezettek közül 22-en a saját levesüket találták finomabbnak az óvodainál. Mondani sem kell, az utolsó cseppig elfogyott a saját főztük!

 De nem csak főztek ám! Eltettek zöld paradicsomot savanyúságnak. Ennek a tevékenységnek is nagy sikere volt! Apró kezek mosták, válogatták, aprították a savanyúságnak valót, rakták szorgosan a befőttes üvegekbe és kanalazták rá a savanyító levet. /Éva óvó néni/

A Manók is útnak indultak, először Bobóék házi kedvencét, Colin kutyát látogatták meg. Bobó Anyukája bemutatót is rögtönzött. A gyerekek sikongtak örömükben. A felkarikázott virslit szívesen kínálták és  bátran  simogatták , szeretgették a kedves, terelő kutyát.

Aztán Kristóf nagyszüleinél nyuszikat néztek, simogattak és etettek meg répával, almával, szárított kenyérdarabkákkal, pitypanglevéllel. A helyes tapsifülesek éppen vedlették nyári bundájukat, így ezt is megfigyelhették.

Egész héten az állatok hangját, mozgását utánozták. Készítettek kekszgolyóból sünikéket, nagyokat játszottak, tornáztak a „meseerdőben”, elbábozták az Okoska botocska c. mesét. Mondókáztak és énekeltek az állatokról. /Dóri óvó néni/

 A Nyuszik se maradtak az oviban. Egy napfényes, ámde szeles szeptemberi napon, hátizsákkal a hátukon útra keltek, hogy eljussanak a Kevély lábához. Már az óvodából kilépve Kamillában felmerült: Mivel megyünk, busszal? A válasz máris jött: Nem, láb-busszal. Összeszedve minden erejüket lépkedtek a város utcáit róva a cél felé. A Kőbányai úton megpillantva az út szélén futkározó gyíkokat, a zöld fűben legelésző lovakat, a madarak dalolását hallgatva a fáradtság máris kiröppent a lábukból. Egy meredek útszakaszon, már futó versenyre is invitálták egymást: hiszen mi vagyunk a nyuszikák! Zalán és Hanna, akik elsőként értek a meredek tetejére újabb kihívás felé tekingettek: Most mi a következő cél? Amíg a lassabban haladókat várták, gyönyörködtek a szép kilátásban és a körülöttük sütkérező állatokban. Bár  a hegy lábát nem sikerült elérni, de elmondható, hogy a város utolsó tanyáját is maguk mögött hagyták amikor végre megpihentek a fűben, elemózsiát majszolgatva. A szembeszéllel dacolva futottak versenyt és a vadregényes , csalános, patakon átugró, visszafelé vezető úton már az élményeiket mesélve, víg csapatként lépkedtek az óvoda felé. Ebéd közben gyakran felhangzott: Ilyen jó kis kiránduláson még nem voltam!

/Kinga óvó néni/

A kis Pillangók óvodánk legfiatalabb csemetéi, befogadásuk folyamatos. Reggelente még néhányan nehezen válnak el édesanyjuktól, de ezután néhány perc elteltével már önfeledten játszanak. Minden kis pillangó felé szeretettel, figyelemmel fordulnak, az óvó nénik és örömmel figyelik, ha könnyeiket felváltja a vidámság. Sokat mesélnek, gyurmáznak, énekelnek, verselnek. Az Állatok Világnapján állatbemutatón rókát, siklót, görényt, papagájt nézhettek. A zene Világnapján Ormándlaki apuka gitározott és énekelt, amit a kis Pillangók nagy örömmel hallgattak, ezúton is köszönet érte még egyszer. A Faluházban is együtt mulattak a Halász Judit koncerten, boldogan tapsoltak, énekeltek és néhányan még táncra is perdültek. /Márti óvó néni/

Végül, de nem utolsó sorban a Sünikék is szorgoskodtak sokat. Kézen fogva Hévre szálltak, piacra ballagtak, őszi zöldségeket, gyümölcsöket vásároltak, alkudoztak, kosarakat is teliraktak. Almát mostak, aprítottak, gyümölcslét is csinálhattak. Mindenféle zöldséget, gyümölcsöt ízlelgettek, szagolgattak. Ja és mind eközben új óvó nénit sok-sok szeretettel fogadtak. Készültek még a télre is „Tök jó golyót” gömbölyítve. Kellett hozzá receptura, meg sok szorgos süni mancsocska. Sajnos a golyó olyan jó lett, nem maradt egy szem se télire. Így hát süröghetnek-foroghatnak tovább, hogy tele legyenek télire az éléskamrák.